„Tusa" készítés".
A kiválasztott, megfelelően száraz anyagot a kellő vastagságúra gyaluljuk ( mindkét oldalán ). Ezután rárajzoljuk a nyers formát.
Dekopír vagy szalagfűrésszel körbevágjuk a rajzot. Ügyeljünk arra, hogy ne vágjunk a rajzba, és a vágás síkja merőleges legyen a rajzos felületre.
Érdemes a szükséges helyeken állványos fúrógépet, és megfelelő méretű erdészfúrót használni. Így pontos és gyors munkát végezhetünk, sok plusz munkától megkímélve magunkat.
A fémrészekkel illeszkedő felületeket, több lépésben próbálva, fúrógéppel, felsőmaró géppel alakítsuk ki, a finom igazításokat pedig vésővel, ráspollyal, reszelővel. Mielőtt a külső felület faragásához hozzáfognánk, rögzítsük a komplett fegyvert a kifaragott ágyazásba csavarokkal, ahogyan az véglegesen lesz használva ( ha rövidek a rögzítőcsavarok, ideiglenesen használjunk hosszabb, de ugyanolyan átmérőjű csavart. Ha megfelelően működik, nem szorul, kotyog sehol sem, akkor folytathatjuk a külső részek megmunkálásával.
A megfelelő formájúra és méretűre kialakított markolatot csiszoljuk fel simára a „Tusafelújítás”-ban leírt módon, több lépcsőben. Ha a felületet díszíteni, érdesíteni stb. akarjuk, most végezzük el! Rajzoljuk körül a célterületet, és valósítsuk meg az elképzelésünket.
Poncolásos ( harkályozás) felület érdesítő eljárás. Nem igényel túl nagy gyakorlatot, csak egy kis türelmet, egy nagyobb tömegű , 90 fokra köszörült pontozót, és laza csuklót. (Tusafelújítás).
A finist végezhetjük vízbázisú és aromás lakkokkal, tusaolajjal, sellakkal is.
A viaszos módszer itt, a felület jellegéből adódóan, nem javasolt, mert a viasz eltömíti az apró kis mélyedéseket.
|
